Egy régebbi könyvemhez…

profilkép

Jenei András

2020-09-14

Bejegyzés megosztása

Immár három éve, hogy megírtam és meg is jelent a „Az éjtükrös szelence” című könyvem, ami most nemrég néhány olvasónál kíváncsiságot indukált és mivel anno elfogyott, újra kellett nyomni pár kötetet. 
Ez jó hír, mert  annak idején is akik olvasták, pozitívan nyilatkoztak; talán most megint képes leszek elborzasztani pár embert… :D 
Akik annak idején nem olvasták erről a könyvről a blogbejegyzéseim, a kutatási tevékenységeket és a történethez tartozó helyszín bejárását, azok bátran ugorjanak vissza ezekre, és onnan induljanak. 
Annyit azért elárulok, hogy a könyv horror műfajú s bár nem a mai nagyon véres és vad a belvilága, igyekeztem egy kissé rémiszteni vele.  
A galériában van a könyv trailere, mindenkinek ajánlom, itt könnyen eldöntheti, érdekli-e őt. Még van pár példány, tessék csak tessék! 
Annyit el kell árulnom újabb kedvelőimnek és követőmnek, hogy a történet helyszíne ma is létezik, s valóban egykor gyermekszanatórium volt. Akkor Szabadsághegy-nek hívták a mai Sváb-hegyet, s a reformkorban oda épült és többször átépített, felújított Frivaldszky villa nem egy testvérével és parkjával sok beteg gyermeknek adott otthont és gyógyulási lehetőséget. 
Aztán ahogy az idehaza lenni szokott, bezárták és…hagyták ott magára…elpusztulni és a természet ezt komolyan is véve, kezdte visszahódítani. 
Sok-sok éven át eladási listán volt, de senki nem akarta annyiért megvenni, mint amennyiért kínálták; így aztán az idő, a kor és az elhagyatottság kikezdte magát a villát és a parkot is. 
Amikor ott jártam, a parkba bemehettünk, de hiszem: jobb, hogy nem láttam mi lett abból a helyből, ahol egykor gyerekek gyógyultak, ahol egykor én is szaladgáltam, éltem a mindennapjaim. Omladozó falak, embermagas gaz, öreg és kidőlt fák, csalán, csipkebokrok és szemét… 
Ma a legfrissebb információ szerint már megvette valaki és én bízom benne, hogy lesz végre valami ott. 
Nos, a könyvről a Moly-on olvashattok, de azt elárulom, hogy nemrég találtam egy videót egy oldalon, ahol, aki a felvételeket készítette, bejutott a villába, abba az épületbe, ami régen a szanatórium VIII.-as osztálya volt! 
Ismét csak jobb, ha nem látom mi van ott! A képek magukért beszélnek, de az illető körbevitte a videót és járt a földszinten. Benézett az egykori teakonyhába, ahol az ételt melegítették nekünk, az ebédlőbe, ahol ettünk és tanultunk. Aztán felment az emeletre azon a csigalépcsőn, ahol naponta rohantunk le és fel, majd benézett több szobába- köztük abba a kettőbe is, ahol én aludtam. S nem maradt ki az emeleti fürdő sem… 
A felvételt itt nézhetitek meg: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Frivaldszky%E2%80%93Mauthner%E2%80%93P%C3%A1lffy-villa  
Ezek után dupla borzongással is ajánlom a könyvem, mert a felvételeken látszó szobák és helyiségek bőven kapnak szerepet a könyvemben, csak ott még úgy, ahogy én láttam, amikor én ott voltam és gyógyultam.  Na és úgy, ahogy a főszereplőim is… 
Keressetek a megmaradt példányokért itt, vagy az írói Facebook oldalamon!