Jó hír a CALDERANIA sorozat kedvelőinek

profilkép

Jenei András

2020-12-07

Bejegyzés megosztása

Jó hír a CALDERANIA sorozat kedvelőinek ( s persze minden olvasómnak is) !

Tavaly, mikor az első részt, a „A Kardtánc”-ot kiadtam, érkeztek a visszajelzések, hogy „ Jöhet a folytatás…” , már bizony az írása folyamatban volt. Még csak az eleje, csak egy kis gondolatfoszlány, de már írtam.

Ahogy a könyvbemutatón  is beszéltem róla, meg ahogy ugye a könyv is végződött, nem lehetett abbahagyni a történetet a közepén. Igaz, hogy akkor még csak a második rész első jelenete volt meg a fejemben, de bíztam magamban és azt mondtam:

„ Nekifutok és simán megírom.”

Hát ahogy teltek a napok, a hetek-hónapok-, bizony rájöttem hiába tudok már  egy hosszabb sorozatot magam mögött, itt kemény és nehéz fába vágtam a fejszét…

A történet eleje maga a „A Kardtánc” végében volt,de csak körülbelül tudtam, hogy mit akarok a második részben. Na ez sem volt még az elején probléma, hiszen én szeretek úgy írni, ha hagyom a szereplőimet szabadon garázdálkodni, s menni a fejük után. Legyen meg egy eleje, egy közepe és a vége, a többit ők maguk fogják megmutatni, kitölteni…

Igen ám, de rájöttem ahhoz, hogy a második rész, ami már a könyvbemutatón tudott volt, hogy a „A Farkaspengék” címet fogja viselni, hozza azt, amit elvárok tőle, amit várnak az olvasók, mélyen bele kell nyúlnom sok területbe.

Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi lesz a sztori közepe, s az is csak ködösen, hogy hova vigyem majd a főszereplőm, meg a többi karaktert; megmaradjon az az „ízvilág” is, amiben aztán van egy kis kelet, egy kis skandináv, meg egy csöppnyi középkor. S ettől lett egyre nehezebb az írás.

Meg egy kicsit attól, hogy sorban érkeztek a kérdések:

„ Mikor jön a második rész?” ; „ Hol tartasz, készen van már?”

Ezek jóleső kérdések, mert mutatják, hogy várják a könyvet. De egyben nehezek is, mert ahogy fent írtam, én szeretek szabadon írni. Ha időkorlát, karakterszám- ezt utálom a legjobban-, határidő fog meg, leblokkolok. Akkor nem tudok írni, mert kerítésnek, láncnak érzem azt, ami magát az írást nekem szabadon engedheti.

Így azért, hogy több legyen, hasonló és mégis más, valamint legalább olyan jó a második rész, mint az első, elvonultam…

A dokumentum a gépemen fehéren várt, én néztem rá és írni nem tudtam még, de hagytam a szabadságot: ha lesz gondolat, bármi, azonnal nyomhatom a billentyűt.

Na meg persze kutattam, olvastam ( számtalan japánról szóló irodalmat: többször szamurájos kézikönyveket és törvényeket, történelmi leírásokat és vagy négyszer a Sógunt is; többtucatnyi vikinges és skandináv hajózós népről szóló kötetet…) , zenét hallgattam( megannyi Two Steps for Hell és legalább két teljes viking war albumot is) pipázás közben. Eljártam olyan előadásokra( valódi nindzsákkal tudtam találkozni, igazi kardbemutatón jártam, betekinthettem egy harcművészeti akadémiában  sok japán kardművészeti formába…) , ahol a témához kaptam egy csomó tudást – köszönet Izának érte, hogy eljött-, kapcsolatokat kezdeményeztem és építettem, ápoltam olyan emberekkel, akik segíthettek… Még két japánban élő magyar emberrel is beszéltem. :D

Az idő telt, néha jött egy gondolat, majd jött idén a Covid…

Az itthonmaradás, meg az, hogy a home office időt, teret, lehetőséget adott az írásra, végül tavasszal indult meg és nyáron egy kis lassulás után ősszel tetőzött. Ennek köszönhetően pedig mire beköszöntött a december, lenyomhattam az utolsó pont-jelet a gépen. :D

Amikor sokadszori átnézés, átolvasás és javítások után a nyers kéziratot átadtam a szerkesztőmnek, tudtam, hogy a munka egyik legnehezebb része még hátravan, de mégis hátradőltem. Jó, csak egy kicsit, de most tartunk itt…

A kézirat legelső dokumentumát, egy vázlatot még 2018 december 15-én nyitottam meg, s a folyamatos munkát tavaly augusztusban kezdtem el. A leadás pedig ugye most volt december 4-én…Majdnem két év!

A nyers kézirat jelenlegi oldalszáma normál könyvméretnél 430 oldal, de ehhez még jön pár igazítás, lemegy belőle egy csomó felesleges szóköz. Variálódik néhány mondat, szakasz, tehát ez is egy körülbelüli szám, mint az, hogy eddig560 ezer karakter van benne…

Az sem marad le nagyon, aki csak ezt olvassa, de a teljes képhez bizony nem árt a „A Kardtánc”-ot is elolvasni! :D Mert  ha láttad az elejét, jobban érted a végét is…

Na és mi lesz a főhőssel Menthárral, a borítón levő kékszemű farkassal és a többi ifjúval? Miképp  dőlnek el csaták, helyzetek  ott, ahol hőseim élik napjaikat? Miképp  jönnek be más szereplők, mennek el régiek, s győz, vagy veszít a legvégén bárki is?

Terveim szerint a „A Farkaspengék” 2021 tavaszán, márciusban láthat napvilágot és lesz elérhető. Addig még sok munka vár a szerkesztőmre és rám, s bízom benne, hogy a járvány is megtanulja azt az utat, amit kívánva neki mi már most megmondanánk, hová menjen innen!

Aztán majd amint lehet, -remélem már személyesen is- megmutathatom nektek a második és befejező részét a Calderania világának.

Aki még nem olvasta volna az első részt, keresse a Könyvmogul webáruházban, meg az Írók boltjában. Na és igyekezzetek, igen fogynak a példányok…