Megjelent a legújabb könyvem, a Mindenki jó lesz, tesó!

profilkép

Jenei András

2020-07-21

Bejegyzés megosztása

A történet, ami aztán valamikor írásra késztetett ezzel a könyvemmel még 2014-ben kezdődött… 
Sok és néha gyorsnak tűnő változások között megnősültem – amire büszke vagyok és azóta boldog – és  beköltöztem feleségem otthonába. Ez pedig fővárosunk egyik  azon kerületében van, amiről emberek így, mások meg úgy vélekednek. Persze ki hogy élte meg, miképp éli meg azt, ami ott zajlik. 
(Hozzáteszem, van jobb és van rosszabb kerülete is pestnek és ha az ember ott él, mindent kicsit másképp is lát.) 
Akkor nem egyszer hallgattam végig az utcáról beszűrődő kiabálásokat, ordítást, gajdolást, ami néha éjjel, máskor meg nappal zajlott le a környezetemben. Élet, kultúra, szociális háttér és még ezer más találkozott néha a belvárosi zúgással, az emberek morajával, a troli zümmögésével, egy harangjátékkal, , ám bármilyen furcsa, az ember megszokja, vagy elviseli. Néha meg ha nyitottabb rá, belelát olyan életképekbe, ami lehet, hogy vadabbnak tűnik, hangosabbnak, de csupán csak annyi vele a dolgunk, hogy ha nem is értjük, elfogadjuk. Persze bizonyos határokon belül… 
Akkor naponta történt csetepaté. Ordított valaki, jött a tesó, ordított az is. Repkedtek a káromkodások legdurvábbjai, majd érkeztek a rend őrei néhány autóval, s viszonylag hamar nyugalom lett… 
Tollat- klaviatúrát- ragadtam és  kiugrott belőlem egy „sem eleje, sem vége” írás. Olyannyira durva lett, hogy magam ijedtem meg tőle. Nem az eseménytől, hanem a kifejezésektől. Azonnal átírtam és akkor meg olyanná vált, mint egy mézes-vajaskenyér puncsos öntettel. Semennyire nem volt életszerű. 
Végül közepesen megoldottam, majd bekerült a fiókba. 
Időnként előkaptam, de mással voltam elfoglalva és a környék közben bizony lecsendesedett. Azaz nem jött újabb – leginkább napi – utánpótlást adó , ihletbiztosítás… 
Az élet nem állt meg, azért volt néha balhé, s egyszer csak megint nekiugrottam az írásnak. Végül beleásva magam a környezetbe, a kultúrába, szaporodtak az oldalak. Olvastam hozzá roma szépirodalmat, néztem filmeket, figyeltem híreket, bújtam a szótárt, hallgattam romazenét, s egyszerűen „leültem a kerület egyik padjára és ittam a történéseket” azért, hogy egybe legyen a sztori. 
Végül megszületett a kézirat, majd a szokott kemény munkával a könyv is. 
A címe azonnal az volt ami, így első kézből első gondolatra képben voltam: mit akarok, mi a végcél. 
A történet teljes egészében azonban kitalált. Nem  ismerek sem rendrakó őrséget, nem beszélgettem a vajdával és nem ugrottam be sehol egy olyan csetepatéba, ahol bárki bárkit ütlegelt volna. Sőt, nem is láttam ilyet… 
A könyvet én annak reményében is írtam, hogy hiszem: sosem azt kell nézni hogy az az ember más, hanem azt: ő is ember.  S mindig van közös nevező, még akkor is, ha az néha nagyon el dugott formában bújik meg! 
Itt a könyv, amihez közben egy kedves barátom és társa zenét is írt. Ez külön egy kis téma, amiről már írtam; a könyvtrailer és a zenéje a galériában megnézhető, a zene szöveges- rap verziója- meghallgatható! 
Köszönöm mindenkinek a segítséget, a közös munkát ( kapott anyagokat, készített képeket, élményeket egy részlethez, zenét és fordítást, megválaszolt háttéranyagokat)   és bízom benne, hogy ez a kis történet mutat és ad valamit még akkor is, ha nem mély, nem egy kultúrsztori. Csak egy kis „nyóckeres” mese… 

A könyvet nálam lehet megrendelni itt az üzenőfalon át, vagy az írói profilomon a Facebook oldalon privát üzenetben. 
Jó szórakozást!