Summa 2020

profilkép

Jenei András

2020-12-16

Bejegyzés megosztása

Ez az év leginkább a Covid éve volt- s még nincs vége-, de látni kell azt is, amit ha gyászkeretekkel is, de elvett… 
Minden majdnem úgy indult, mint máskor. Hallottunk már híreket a világból, mégis ahogy az lenni szokott: azt hittük, hogy minden máshol van- távol- és mi meg sérthetetlenek vagyunk. Most is bebizonyosodott, hogy halandók vagyunk, s ha valami történhet, velünk is megeshet bármi… 
Aztán ez a „bármi” igenis jött, megkezdte a tarolását és egyszerűen fel kellett venni az új sebességet, az új szabályokat.  De igenis minden más mellett az irodalom, az élet ment tovább (vagy befagyott, vagy belassult), ma is megy és ahogy szoktam mondani: Mindig abból kell gazdálkodnom, ami van. 
 

A világ először megtorpant, majd lassan megindult. Én még azt hittem, hogy ez a belassulás az előnyünkre válik, de aztán beláttam: nem ment mindenkinek a lecke befogása és a magam részéről olyan dolgokra összpontosítottam, amit a saját szabályaim elvártak, a lehetőségeim megengedtek. 
 

A betervezett könyves eseményekre még készültem, de szépen sorban minden elmaradt. Terveztem a tavaly megjelent „Calderania- A Kardtánc bemutatásait, még egyszeri megmutatását, mert már ekkor írás alatt volt a folytatás. Ehhez pedig nem ártott-volna- a kétkötetes sorozat még jobban való megismertetése az első résszel. Az online térbe szorult programok kevesebb eladást, reklámot biztosítottak, viszont mivel nem vagyok marketing szakember- persze kaptam segítséget-,több időm maradt az írásra… 
Ekkor még csak nagyobb tervek, gondolatok mozogtak a fejemben a Calderania- A Farkaspengék teljes kéziratára, így ha nem akartam, hogy a tavasszal beállt „fehér lap szindrómámra” figyeljek, mást kellett írnom. 
Egy munkahelyi, „belső kör” számára megírtam egy hétrészes sorozatnyi szösszenetet. Ez akkor a „Bakonyi Betyárok” címet kapta és kollégákról kollégáknak készült el. Vicces gegekkel teleírt, poénos szituációkon alapuló történetecske lett a vége… Egy külső személy nem nagyon értette volna, csak a kollégák, így nem is futott ki a nagyközönség elé. 
 

Emellett a már korábban megkezdett egy fiókbeli írásom vettem elő és mire észbekaptam, elkészült idei első könyvem, a „Mindenki jó lesz, tesó!”. 
A történethez ihletet adott a hely ahol élek- a „nyócker” és számtalan hozzá olvasott anyag, megnézett film segített végül. A könyvhöz saját klip készült (Köszönet érte Szemán Zoltánnak és Papp Istvánnak), valamint saját rapzene. A szövegíró és a zeneszerző inkognitóban akart maradni, de nekik is hálás köszönet. Valamint természetesen a könyvhöz tartozó reklámokért, a szerkesztésért és a borítóért Kiss Fanni Flórának örök hála! 
 

Ekkor már javában zajlott a vírus, látszott, hogy semmi nem tudható és alig tervezhető.  
Tovább érkeztek a kedves posztok, hogy „Na mikor jön a Calderania folytatása?” és ekkor még mindig nem tudtam hova vezetnek majd igazán a még kezdődő kézirat szálai. Olvastam hát, dolgoztam- hála a home office-nak- és mindenhonnan igyekeztem meríteni. Filmek, nem megnyert pályázatok, pipával eltöltött idők, zenehallgatások, több tucatnyi könyv… 
 

A tavaly megkezdett próbálkozás, amiben egy antológiában megjelenhet egy horrornovellám is beérett. A nyuszi-nyugger alkotócsoportban aztán összeállt egy csapat és őszre végül napvilágot látott az antológia „Félel-mesék” címmel. 
Köszönet mindenkinek, aki írt bele, aki szerkesztette, dolgozott vele, hiszen  az ingyenes kötet az első héten már igen szép számmal töltődött le a netről! 
Régi tervem állt össze ekkortájt, mert a több éve gyűjtögetett kis írásaim- amiket időnként egy álom, egy gondolat, egy történés ihletett- elkészültek. Sok éve írtam meg a „Tengercseppek” és a „Dűneszemek” című köteteim, s már akkor tudtam, hogy mi lesz majd a harmadik testvérük! Igen, amikor idén ősszel végül megjelenhetett a „Mezőszirmok” című, húsz kis történetet megmutató gyűjteményem, jó érzés volt egy újabb álmom látni. Köszönöm ismét Kiss Fanni 

Flórának, édesanyjának a sok munkát. Illetve annak a csapatnak is, akik- találtam egy új nyomdát is az új kötethez; a Pannónia Nyomda Kft – akik kézbevehetővé váltották a terveket! 
S mindenképpen köszönet Gépésznek és Ambrus Attilának azért, hogy ez a kötet is, mint a korábbi novellagyűjteményeim, elkészülhetett hangoskönyv változatban is!  
 

A világban egyre jobban dúlt és még ma is zajlik- a járvány, s jött egy gondolat végül, ami lendületet adott: megírtam a Calderania – A Farkaspengék-et! 
Korai ébredések, számtalan átírt óra, átolvasott kötet, elszívott pipa után december elején átadhattam a kéziratot a szerkesztőmnek… 
Ez már a jövő év, de bízom benne, hogy a kemény munka meghozza majd a várakozás eredményeit. 
Közben – és ez is a jövő- elkészült egy novella egy majd a jövő évben megjelenő sci-fi antológiába. Mivel a téma nem a sajátom, de érdekes feladat volt megírni és tudom, hogy jó kiadványba írhattam, kiváncsian várom majd 2021-ben a visszajelzéseket! 
 

Tehát összegezve megjelent két nyomtatott könyvem (idén így már a huszadik könyvről beszélhetek), benne lehetek egy antológiában, lett egy új hangoskönyvem és már most vannak félkész dolgok a jövő évre. S ez csak az irodalom… 
 

Mit szeretnék még jövőre? Ó, sok mindent, de maradjunk az irodalomnál. :D 
Félkész állapotban van egy kézirat, ami eddig a fiókban hevert eddig hatvan oldallal és szeretném jövőre kiadni. Meglepetésekkel teli írás, meglátjuk… 
Aztán ugye ott van a Farkaspengék, s még egy régebbi könyvem újrakiadása is szóba kerülhetett… 
 

Minden más ködös, hiszen még azt sem látjuk, hogy mi lesz januárban, mit hoz a tavasz. Az biztos, hogy ha beindul a világ, akkor talán jövőre már lesznek könyves események, talán tudok bemutatót tartani. S hogy nekifogok-e még új írásnak? Lehet és igen: szeretnék is. De ezt majd meglátjuk 2021-ben! 
Addig is figyeljétek a honlapom (elvileg ezt is tervezem megújítani jövőre), az írói oldalam és van még egy pár könyv, amit megvehettek… 
Kívánok sokkal jobb évet jövőre, idénre meg még Kellemes Ünnepeket, egészséget, felgyógyulást és minden jót, amit csak elérhettek!