Valami egészen más

profilkép

Jenei András

2019-06-27

Bejegyzés megosztása

A Calderania - A Kardtánc februári megjelenése óta  a könyv igyekezetemhez híven egyre több helyre jut el és kihasználva - vagy élve a lehetőséggel? - az Imádom a Könyveket s persze a Könyvmogul.hu-t, már szerepelt a Könyvfesztiválon és az idei Könyvhéten is! 
Tarthattam róla bemutatót is és igen: szépen lassan elfogynak az első kinyomtatott darabok, érkezhetnek már az olvasói visszajelzések. 
Mosolygok és örülök, mert kopognak a lelkes emberek: mikor és hol a folytatás? 
Nos bár a posztom most nem erről szól, de már kutatgatok, olvasok és készítem a jegyzeteket: rajta vagyok, hogy amint lehet, jöhessen! 
Ám egy író néha nem is egy dolgot készít, s így vagyok magam is épp. 
Legújabb történetem egy egészen más világba kalauzolhatja majd el az olvasóim. A helyszín nem más, mint a VIII. kerület, a szereplők pedig élő, hús és vér emberek. 
A történet realista és mégis kitalált.  Számtalan történés és élmény segíti azt, hogy egyszer befejeződjön majd, utána pedig- amint elérheti a nyomtatást- könyv legyen belőle. 
Kényes téma, de hiszem: ha az ember leír dolgokat és mindezt egy olyan környezetbe és helyszínre rakja, ahol életképes – lehet -, akkor amellett, hogy felhívja a figyelmet valamire, akkor még szórakozni is lehet rajta. 
Miért választottam főhősömnek egy romát, meg a többieket s a többi ott élő szereplőt? Miért törekszem arra, hogy a „nyócker” világát egy más szemszögből bemutassam? 
Azért, mert foglalkoztat. Azért, mert másokat is foglalkoztat, és bizony kell: ne csak azt lássuk, amit eddig mások mutattak, vagy mondtak nekünk és ne csak a tévhitekből váljon vélemény… 
Apró sztori, amiben állhat az olvasó itt, vagy ott, de egyetlen lényeget kell lásson: minden ember egy és mindenki törekszik a rendre, a békére, a nyugalomra és valahol arra, hogy ne ítéljünk el senkit származása, viselkedése, vagy kultúrája alapján! 
Kis kaland, csöppnyi akció és utcai események adják a színt az egyszerű történetemhez. Nem bonyolultan, nem viccesen és nem eltúlozva, mégis hiszem és remélem szórakoztatva. 
A születendő könyv címe a „Mindenki jó lesz tesó!” lesz, és bízom benne: bár fiktív, mégis a valóságos alapok ellenére tudja majd mindenki: én csupán csak egy történetet meséltem el benne… 
Mint minden kötetemhez, ehhez is számtalan más irodalmat olvasok, filmet nézek és olyan élményeket gyűjtök be, amitől hitelesebb lehet az írásom. Kultúrákat tanulmányozok, s amit lehet megnézek mellette. 
Az egyik ilyen tény, hogy egy rangidős roma vezetőnek bizony lennie kell autónak. Igen, az pedig legyen egy jó és gyönyörű Mercedes Benz! 
A „Merdzsó! 
Azért, hogy tudjam: milyen is ma egy ilyen csoda- mert autónak nem is merem nevezni-, ellátogattam egy Mercedes autószalonba… 
A budaörsi Hovány-nál készséges partnerekre leltem- no és persze köszönet nekik, meg a kolléganőmnek is, aki velem tartott-,s kézfogások és mosolyok után máris ott álltam egy  E kategóriás típusnál! 
A limuzin, gyönyörű volt!  Bár én a színét másképp „láttam” , de azt mesélték, hogy Jácintpiros…? 
A bordó autó a szemem előtt persze inkább fekete volt és nem vakságom miatt. Csak mert úgy képzeltem el. 
Mit is mondjak egy a régi típusokhoz nem is hasonlító gépről? 
Az eleje nem robosztus, hanem szépen lekerekített és lapos, mint egy sportkocsi. A formái, a felnik, a fa és bőrbetétek persze jól mutatták: mi kell egy ilyen autóba és mi bújik meg a fogalomban: luxus… 
Nem a lóerők, nem a köbcentik és mégcsak nem is az ára ( alig 16 millió?)  döbbentett meg… 
Anno, mikor még láttam, minden része más volt ezeknek a típusoknak. Más a hűtőrácsa, más a díszítése, más a vezetési forma.  Ma ez az autó full digitális, minden alap a biztonságot, a kényelmet adja vissza és ez szépen tükrözi: a világ már így huszonév utánszinte idegen nekem. 
Én egy konzervatív ember vagyok és ugyan nyitott az újra, mégis nem tudtam felfogadni: a belső a számítógépen hasal, a sebességváltó pedig egyszerűen felköltözött a kormány mellé. A mindennemű mozgatás- tükrök, székek, légkondi, világítás- gombnyomásra történik… 
Beleülhettem, kipróbálhattam: milyen a vezetőülésben és persze mint utasként is; s ezután csak pislogtam és fel kellett mérnem, hogy hol is lehetek… 
Az az én tudatlanságom rovására írható, hogy azt hittem: az „E” osztály más. Ezután derült ki a kedves és maximálisan segítő úriembertől, aki ott volt velünk-, hogy amit én elképzeltem a szereplőmnek, az bizony az „S” osztály… 
Merészségem pedig már jelzett is: „Egy olyat is meg szabadna nézni?” 
Megnézhettem… 
Igaz, hogy az egy cabrió volt, de abban már szinte fotelülések és még több luxus tehette a majdani gazdájának azt, amit egy ilyen csoda csak megadhat… 
Az ára? Hát bizony feljebb van, mint egy ötvenes… 
Ebbe már nem mertem beleülni. Csak végigsimítottam és rájöttem: ez nemcsak nekem, de a kitalált karakteremnek is sok. 
Nos egy ilyen élmény után milyen volt beleülni egy „mai és egyszerűbb autóba? Más…egyszerűbb, felfoghatóbb és elérhetőbb. 
Ezek után már formálódott bennem az új könyv története és nem tudok mást mondani, minthogy: 
Köszönöm az élményt! 
S végül mi lesz a sztoriban a jó öreg „merdzsó”-val?  
Igyekszem jól megírni, jót lerakni az olvasóimnak és amint ott fogják majd a könyvet a kezeikben, remélem kiderül! 
Köszönöm Enikőnek és a Budaörs Mercedes Benz Hovány-nak a lehetőséget és a segítséget!