Volt egyszer egy könyvbemutató

profilkép

Jenei András

2017-05-04

Bejegyzés megosztása

A történet réges régen- hetekkel korábban, vagy inkább hónapokkal- kezdődött és nem egy távoli galaxisban, hanem a Nem adom fel Cafe és bar-ban… 
Egy könyvbemutatón voltam Bíró Szabolcs programján itt és eszembe jutott, hogy miért is nem próbálnám meg azt: nekem is a két új kötetem megjelenését lehetne eme helyen promózni? 
Nem késlekedtem soká, felvettem a kapcsolatot a hely programszervezőjével- Köleséri Sándorral és belecsaptam a dolgokba. 
Abban maradtunk,  hogy mivel akkor-nem volt meg mindkét új könyvem ( Az éjtükrös szelence és A Triannita- A skorpiók útja) , várjuk meg a megjelenést és utána legyen meg az időpont. 
A dolog végül egészen május elejére csúszott, de amikor már megvolt a dátum, gondolkozhattam a műsoron, az egyes elemeken… 
Szerettem volna mediátornak meghívni Kőszegi Ákos színművészt, mivel ő adta a hangját a szelencés könyvem promós filmjéhez, de ő sajnos elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni. Mentőötletként egy másik színészt is megkerestem, de neki pedig családi okok jelezték: nem tudna felkészülni… 
Így esett, hogy végül maga Köleséri Sándor lett a beszélgetőtársam. 
A meghirdetés után lassan bővültek a számok, pedig még egy élő, telefonos interjú is készült velem a Civil rádióban a programot megelőző héten… 
Aznap a meteorológiai előrejelzésnek megfelelően (hozzáteszem persze máskor ők is tévednek, most meg nem) zivataros, esős idő volt. Ez jócskán meghatározta, meghatározhatta a megjelenők számát; volt, aki lemondta, volt, aki nem ért oda… 
( Igen jól esett, hogy még szülőfalumból, Csajágról is jelezték, hogy akartak jönni, de persze ilyenkor jön közbe mindig valami elkerülhetetlen…de jelezték és ez melengette szívem. 
A hely végül körülbelül tizenöt vendéggel lett több a bent kávézó, illetve más italt, ételt fogyasztó ember mellett. A sorban érkezőkkel néhány szót váltottam, majd kis csúszás után- meg is jegyeztem, hogy a profiknak ez kötelező- megindultak a kérdések. 
A néhol az életrajzomból  kiragadott témákon át bele-belecsúsztunk a sorban előjött, megjelent köteteimre, majd a végén a két újra is.  
Az „ Az éjtükrös szelence” című könyvről kiderült a megjelenteknek, hogy mi adta az ihletet, miként és miből építettem fel a történetet, mi a helyszín, ami eredeti a könyvben. Emellett levetítésre került a könyv traillere is, ami mind a látók, mind az eljött látássérült ismerősöknek- akiknek társaink audionarrálták a képeket- tetszett. 
( Még az is felmerült, hogy milyen jó filmet lehetne készíteni a témából, amire nevetve mondtam: állok elébe a megkereséseknek.)  
A másik kötetemről részleteket nem meséltem, de a felvezetésben magáról a sorozatról annyi információ került elő a kérdésekből, ami ha eldugva is, de adhatott kedvet a könyv elolvasására. 
A Triannita kiadója, az Underground egyik képviselője el tudott jönni, s nemcsak lehetőséget adott, hogy lehetett vásárolni is, de bátran és teljes körűen tájékoztatta a vendégeket az esetleges kérdésekre adott válaszával. 
A műsor végén pedig tőlem is kérdezhettek a vendégek és itt a „mi ad ihletet”-től a „ hogyan gyűjtök anyagot”-ig sok minden előjöhetett. 
A vásárlóknak természetesen dedikáltam is a köteteket, majd ezek után még beszélgetés és nevetések között vártuk meg, amíg kint a villámokkal, dörgéssel és esővel tarkított idő lehetővé tette, hogy egy jó és hangulatos, kissé családias este után mindenki hazatérjen. 

Köszönöm a helynek és az ott dolgozóknak- köztük Sándornak- a lehetőséget és természetesen a vendégeknek is, akik el tudtak jönni az estét!